Az elmúlt néhány évtizedben tapasztalt igen szélsőséges meteorológiai és hidrológiai eseményei a klímaváltozás jelének is tekinthetők. Az előrejelzések alapján fel kell készülni az elhúzódó és egyre gyakoribbá váló vízhiányra. A fokozódó vízigények kielégítésére alkalmas fejlesztési lehetőség – a vízvisszatartás műszaki infrastruktúrájának fejlesztése mellett – a nagyobb vízkészlettel rendelkező vízfolyásokból történő vízátvezetés.

Debrecen és környéke vízhiányának mérséklésére, illetve a vizek térségben tartására irányuló törekvések évtizedekre nyúlnak vissza. Ennek egyik legjelentősebb állomása a Keleti-főcsatorna megépítése volt (átadása: 1956. július 14.), amely a Tisza vizét, ha nem is Debrecenbe, de elérhető közelségbe (18-20 km) hozta. A Keleti-főcsatorna azonban a Hortobágy és a Hajdúhát között futva lényegesen alacsonyabb tengerszint feletti magasságon épült meg, mint amelyen Debrecen fekszik, emiatt a szükséges vizet gravitációs úton nem lehet oda eljuttatni.

A ’70-es évek elején felmerült a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) kiépítésének gondolata, melyet három ütemben terveztek megépíteni. 1977-ben el is indult az első ütem, de a projektet gazdasági okok miatt a ’80-as években leállították. Az elmaradt műszaki beavatkozásokból fakadó hátrányokat célozza felszámolni a CIVAQUA program, melynek feladata a HTVR továbbfejlesztése, ugyanakkor az eredeti elképzelésekhez képest az utóbbi évek megváltozott igényeinek megfelelően részben módosult, kibővült tartalommal.